Ayakashi
Parazita szörnyek, amikkel lehet harcolni, de cserébe megölnek. Egész jól hangzik, de 3 rész alatt semmi különös nem történt. 
A sztori ugyan nem rossz, de a megvalósításáról süt, hogy gagyi! A grafika szerintem ocsmány, a zene szintén nem tetszik, és a szereplők is teljesen átlagosak, a harcokról pedig csak annyit, hogy gázok. Nincs semmi ami érdekelne ebben az animében, ezért nem is írok róla többet. Egy H264-es HD verzió sem mentheti meg, szal FAIL!
Persona - Trinity Soul
Nagyon hasonlít az Ayakashi-ra, ezért hanyagoltam is, de mivel jött belőle HQ változat, így gondoltam belelesek, amit nem bántam meg. 
A sztorija fényévekkel izgalmasabb az említett animénél, és az a kevés harc is jobb nála (csak kár, hogy a Persona-k alig látszanak pedig nagyon badass-ül néz ki némelyik). Shin és öccse Jun 10 év után visszaköltöznek a bátyjukhoz, aki meglepő módon nem fogadja őket túl szívélyesen, és már egyetlen nap után küldené el őket, mert a városban különös halálesetek történnek: az embereket kifordítják, és ezen az ügyön dolgozik a titokzatos és hideg Ryuo. Majd kiderül, hogy ezeket nem emberek, hanem ún. Persona-k csinálják. Szörnyek, vagy lelkek, vagy valami hasonlók, amik az emberekben vannak. Ezekről természetesen nem tud Shin, de mivel folyamatosan megtámadják őt titokzatos Persona user-ek, így elkerülhetetlen, hogy ő is előhívja a sajátját és felvegye a harcot ellenük.
Érdekes sztori, szép rajz, jó zenék, és titkok dögivel. Mi kell még? Végre egy olyan játékadaptáció, ami élvezhető, és ha marad ugyanilyen akkor akár a kedvencemmé is válhat a szezonból. ^^
Zoku Sayonara Zetsubo Sensei
Túl sokat nem is érdemes róla írni, mivel ugyanazt a vonalat követi, mint az első évad: társadalomkritikát úgy megfogalmazni, hogy röhögni is lehessen rajta. És miben más a második évad, mint az első? Ezt a Zoku (Extreme) tökéletesen kifejezi, szal még nagyobb ökörségekre számíthatunk a már megszokott fanyar humorral átitatott beszólások mellett. Mivel az elődöt is imádtam, így 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ezt is fogom.
Spice and Wolf
Lawrence egy kereskedő, akit igen csak kedvelnek jó üzletei és stílusa miatt. Utazgat városról városra a szekerével, míg vissza nem ér egy városba, aminek nem tudom a nevét. Beszélget az emberekkel majd mikor újra útnak indul megmozdul valami a szekerében. Hát nem egy farkaslány volt az?! XD A csajszit Horo-nak hívják, és még a falusiak kérték meg őt nagyon régen, hogy javítsa meg a termést, de mivel elfordultak tőle az emberek, így úgy döntött hogy inkább hazamegy a messzi északra. És ebben Lawrence fog segíteni neki miközben kereskedik, és zűrbe keveredik.
Az anime jó! Nehéz igazából leírni, hogy miért mert kevés akció jelenet van, sokat dumálnak és főleg üzletről. Valami megfogott benne, amit nem tudok még leírni. Talán a hangulata az, amitől ilyen jó. És külön öröm (és külön indok is egyben), hogy a 2 főszereplő hangja (neveket még mindig nem tudok megjegyezni) Lelouch-t és Kallen-t szinkronizálta a Code Geass-ben.
Eddig meg vagyok elégedve a Spice and Wolf-fal. A grafika ugyan nem nagy durranás, de csúnyának semmi esetre sem mondható, és a zenéje is igen kellemesre sikerült. Habár az OP nem tetszik, és a betétdalok sem igazán fogtak meg, de az END mindenért kárpótol (Engrish RULEZ! ^^ ). Szal ezt a sorozatot is nézni fogom, és ajánlom másoknak is.
They are my Noble Masters
Mihato és Ren elszöknek otthonról, mert az alkoholista apjuk igen gyakran megverte őket. Így hát elindulnak egy nagyvárosba szerencsét próbálni, de ez nem megy olyan könnyen, mert sehol sem találnak bentlakásos munkát. Majd Ren hazacipel egy kiscsajt, aki rosszul lett a napon. Kiderül, hogy a híres karmester Kuonji Shinra húga, Miyu. Látván Ren-ék kedvességét a dúsgazdag Kuonji família felveszi őket cselédnek illetve inasnak. De ez a munka messze nem olyan egyszerű és tökéletes, mint azt elsőre gondolta volna a fiú. Ugyanis Shinra szereti szívatni, akiket kedvel és Miyu is szerelmes lesz belé. Egyedül Yume, a legkisebb Kuonji nem táplál különleges érzelmeket iránta … még, de az ott dolgozók sem könnyítik meg túlságosan az újoncok életét.
Nagy nehezen tudtam csak magam rávenni, hogy belefogjak a KimiAruji-ba, mert a sztorija túlságosan is hasonlít a Hayate no Gotoku-ra … De az első rész megnézése után nyilvánvalóvá vált, hogy ez abszolút nem baj. Egy a lényeg: a röhögés, amit a KimiAruji remek ecchi jeleneteivel ér el. ^^ Sajnos az élményt csorbítja a kissé csúnyácska rajz és a furcsán megrajzolt szereplők, de még így is bőven tűréshatáron belül van … nem úgy a zenéje, ami szerintem szörnyű (ismét tucat JPOP, most már minden animének ilyen lesz???), de az END legalább vicces. ^^
Abszolút pozitívan csalódtam a They are my Noble Masters-ben annak ellenére, hogy nem éppen eredeti a sztorija, néhány karakterét kilopták más animéből, és az audio-vizuális megvalósítása is hagy némi kívánnivalót maga után. Ha nem is fogom imádni, de hetente egy rész biztosan jól fog esni belőle.
Egyelőre nem tervezek több animét elkezdeni, így is el leszek az eddigi röpke 20-szal amit nézek. XD
